Csecsemőkorban, a szoptatás befejezése után a gyermek táplálkozási szokásait a családja alakítja. Nem kell szakembernek lennünk ahhoz, hogy részt vegyünk az étkezési szokások kialakításában. Ha néhány alapvető ismerettel rendelkezünk és a főbb szempontokhoz tartjuk magunkat, megfelelően irányíthatjuk a gyermekeink ízlését. A gyermekek - ahogy a felnőttek is - hatással vannak egymásra, előfordul, hogy csak azért fogyasztanak el bizonyos ételt, mert a barátjuk jóízűen falatozik belőle. Sokszor "szeszélyesek" - egyik nap szeretik ugyanazt az ételt, a másik nap nem hajlandók megenni, néha nincs kedvük inni, gyümölcsöt enni.
Csecsemőkorban természetszerűleg a szoptatással kapcsolatos
problémák vannak előtérben. Ehhez a körhöz kapcsolódhat az ún. gyarapodási
elégtelenség jelensége is, amikor a hetek múlásával a csecsemő súlya semmit nem
növekszik, esetleg csökken. Ilyen esetekben mindig az anya-gyermek kapcsolatban
kell keresnünk a megoldás kulcsát. Célszerű inkább a gyermek szükségletéhez
igazítani a szoptatás idejét, mintsem az óránkhoz, hiszen ez nagyban segíti a
gyermek hatékonyságérzetének és kezdeményezőképességének kialakítását, annak az
érzésnek az átélését, hogy „ha kérek, kapok”. Szintén a pici gyermekeknél
fordul elő a nem táplálékként szolgáló dolgok fogyasztása. Ha huzamosan (1
hónapnál tovább), illetve másfél évesnél idősebb korú gyermekünknél
tapasztaljuk ezt a szokást, mindenképpen kérjük ki szakember tanácsát.
Óvodáskorban gyakori panasz a válogatósság, ilyenkor panaszkodnak
a szülők legtöbbet a gyermekükre, hogy „rossz evő”. Ez szinte minden esetben
nevelési problémát jelez. Fontos, hogy itt is bár a gyermek szükségletei
legyenek az előtérben, finom egyensúlyt találjunk, s a gyermek igényei ne
nőjenek a szülő fejére, ne kelljen étkezéskor többfajta menüvel is készülnünk a
gyermek aktuális hangulatának függvényében.
Ezen problémák hátterében a következő okok állhatnak:
Túlzott igény az elfogyasztandó táplálékok mennyiségére
vonatkozóan.
A csecsemő majd a gyermek szervezete is önszabályozó, tudja, hogy
mikor mire mennyire van szüksége, így bátran követhetjük igényeit. Unszolással csak minimális mennyiséget lehet
a gyerekbe erőltetni, nem éri meg az erőfeszítést. Elrontjuk az étkezés
hangulatos és a gyermekek hamar rájönnek, hogy milyen nagyszerű eszközt kaptak
a kezükbe a szülőkkel szemben ahhoz, hogy érvényesíthessék akaratuk, hatást
gyakorolva szüleikre. Ez az állandó konfliktus helyzet megnehezíti szülő és
gyermek kapcsolatát, harctérré változtatva az evés egyénként kellemes élményét.
Pedig az evés végső soron magánügy, élvezeti forrás és fontos, hogy ebben a
minőségében maradjon meg a gyermek számára.
Rendszertelen étkezés
A jó étvágy feltétele az üres gyomor. Étkezések után 3-4 órával
ürül ki a gyomor. Ha a következő főétkezés előtt engedjük rágcsálni a gyereket,
vagy kiadós tízórait, uzsonnát adunk neki, nem várható, hogy jól egyen a
gyermek. A hosszúra nyújtott étkezési idők kifárasztják a gyermeket, de
ugyanúgy az anyát is.
Nem szánnak elegendő időt az
étkezésre, ezért türelmetlenek, erőszakosak, amire a gyermek ellenállással
válaszol. Nem biztosított az
étkezésekhez a nyugodt ingermentes környezet. Egyen együtt a család, ha teheti.
Ugyanis a szorongó anya fizikai értelemben vett erőltetés nélkül is szorongást,
gátlást kelt a gyermekben az étkezéssel szemben.
Előfordulhat, hogy gyorsabb,
eredményesebb, tisztább étkezés érdekében nem hagyják a gyermeket aktívan
egyedül étkezni, ezzel csökkentik az evési kedvét.
Étvágytalanság okai lehetnek még:
-A gyermeknek nincs türelme az étkezéshez, mert nincs eleget
levegőn, vagy fáradt, későn fekszik.
- Egyfajta alkati adottság lehet a kisebb étvágy a kisétkűség vagy
a csontgyengeségre való haljam.
- Betegség: Ha rejtet, vagy nyilvánvaló betegsége van,
mindeneképpen biztosítsuk a folyadékbevitelt. Könnyen emészthető lehetőség
szerint a gyerek által kedvelt és ugyanakkor tápláló ételekkel kínáljuk.
Betegség esetén forduljunk orvoshoz és fogadjuk meg a tanácsát.
Néhány jó tanács az étkezési
problémák megelőzéséhez:
- Csak akkor adjunk a gyermeknek enni, ha éhes, ezzel segítjük az
egészséges éhségérzet kialakítását. Ne rohanjunk utána különböző
ételpótlékokkal, ne kényszerítsük, s ne édességgel vigasztaljuk, ha valamiért
elszomorodott. Ezzel máris sokat tettünk az ellen, hogy serdülőkorban önvigasztalás
céljából falási rohamokba meneküljön. Két étkezési
időpont között ne etessük, ezáltal segíteni tudjuk az egészséges biológiai
ritmus kialakítását, illetve a szükségletek kielégítésének késleltetésére való
képességet.
- Ne felnőtt mértékkel határozzuk meg, hogy mennyit egyen, s
fogadjuk el, hogy minden gyermeknek van egy-két étel, amit nem szeret. Ha
állandó alkudozás, veszekedés és fenyegetés tarkítja az étkezést, azzal
egyrészt az étkezés örömétől fosztjuk meg gyermekünket.
.Amennyiben bármilyen, a
táplálkozási zavarra utaló jel felmerül a gyermek részéről, feltétlenül
beszéljék meg a háziorvossal, aki a konzultáció után a megfelelő
szakvizsgálatra (orvos, pszichológus, dietetikus) irányítja a gyermeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése